Ehető tengerisün

Ehető tengerisün
Begyűjtött példány
Begyűjtött példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Tüskésbőrűek (Echinodermata)
Altörzs: Echinozoa
Osztály: Tengerisünök (Echinoidea)
Alosztály: Euechinoidea
Alosztályág: Carinacea
Öregrend: Echinacea
Rend: Camarodonta
Alrendág: Echinidea
Család: Echinidae
Nem: Echinus
Linnaeus, 1758
Faj: E. esculentus
Tudományos név
Echinus esculentus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák

a faj szinonimái:

  • Cidaris esculenta (Linnaeus, 1758)
  • Cidaris hemisphaerica Leske, 1778
  • Echinus aurantiacus
  • Echinus auranticus Blainville, 1825
  • Echinus eſculentus Linnaeus, 1758
  • Echinus globiformis Lamarck, 1816
  • Echinus pseudomelo Blainville, 1825
  • Echinus pseudo-melo Blainville, 1825
  • Echinus quinquangulosus
  • Echinus quinqueangulatus Blainville, 1825
  • Echinus quinqueangulosus
  • Echinus schwartzii Nilsson, 1817
  • Echinus sphaera O.F. Müller, 1776
  • Echinus swartzii Nilsson & Holst, 1817
  • Echinus violaceus Blainville, 1825
  • Sphærechinus esculentus (Linnaeus, 1758)

az Echinus esculentus fuscus szinonimái:

  • Echinus esculentus depressa Süssbach & Breckner, 1910
  • Echinus esculentus rufus Panning, 1923
  • Echinus esculentus var. fuscus Mortensen, 1903

az Echinus esculentus glacialis szinonimája:

  • Echinus esculentus var. glacialis D'yakonov, 1923
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ehető tengerisün témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ehető tengerisün témájú médiaállományokat és Ehető tengerisün témájú kategóriát.

Az ehető tengerisün (Echinus esculentus) a tengerisünök (Echinoidea) osztályának Camarodonta rendjébe, ezen belül az Echinidae családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

Az ehető tengerisün 5-40 méteres mélységben fordul elő Észak- és Nyugat-Európa sziklás tengerpartjainál, Norvégiától Portugáliáig. Az ehető tengerisünt mutatós mészváza miatt és fogyasztás céljából gyűjtik, de ez legfeljebb a helyi állományokat veszélyezteti.

Alfajai

  • Echinus esculentus esculentus Linnaeus, 1758
  • Echinus esculentus fuscus Mortensen, 1903
  • Echinus esculentus glacialis D'yakonov, 1923

Megjelenése

Echinus esculentus

Az ehető tengerisün átmérője legfeljebb 16 centiméter. Az erős, héjszerű külső vázon vannak a tüskék és más védekezésre szolgáló testrészek. A szájnyílás a tengerisün alsó felén helyezkedik el, hogy algát és sziklára tapadó állatokat tudjon „legelni”. A szájnyílásban, öt részből álló rágószerv található. A végbél kivezető nyílása választja ki az ürüléket. A szűrő lemez, bejárat a vízedény-rendszerhez; olyan mechanizmus, amely víz beszivattyúzásával mozgásba hozza a szívólábacskákat. A tengerisün lába parányi, vékony, a végén szívóka található, amely lehetővé teszi a haladást.

Életmódja

Az ehető tengerisün a sziklás tengerfenéken él. Tápláléka tengeri algák, növények és állatok, például a mohaállatok és egyéb helybenülők. Az ehető tengerisün körülbelül 10 évig él.

Szaporodása

A szaporodási időszak tavasszal van. Az ehető tengerisünök váltivarúak, vagyis vannak hím és női egyedek is. Az állatok a tengerbe bocsátják az ivarsejteket, ahol ezek megtermékenyülnek. A lárvák a planktonban lebegnek.

Érdekességek

Az ehető tengerisün kopoltyúmirigye fogyasztható. A legjellemzőbb módszer erre meglehetősen drasztikus. Venni kell egy élő példányt, felül fel kell vágni ollóval, és a tartalmát egyszerűen – némi citrommal ízesítve – akár egy tartóból, ki lehet kanalazni. Az áttetsző, enyhén kocsonyás gyomortartalom íze olyan, mint egy sós, folyékony zselé, és magas jódtartalma miatt egészséges.

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 3.)
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Echinus esculentus Linnaeus, 1758 WoRMS
  • Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata. Laurentius Salvius: Holmiae. ii, 824 pp., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/10277#page/3/mode/1up page(s): 663
  • Lamarck, J. B. M. de. (1816). Histoire naturelle des animaux sans vertèbres. Tome troisième. Paris: Deterville/Verdière. 612 pp., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/47702 page(s): 44
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap